Balázzsal lementünk dobálni néhányat, hogy megnézzük mi maradt a Dunaharaszti hídnál. Sokszor voltunk itt és mások is rendszeresen átfésülik a híd alatti és a híd környéki részeket. Mi fogtunk már három biciklit, egy pisztolyt, egy horgonyt és rengeteg horgászfelszerelést – most pedig egy motorbiciklit.
Kutatás a motorbicikli után
Egyből fentről kezdtük a horgászatot és célzottan kerestük azokat a tárgyakat, amiket itt kellett hagynunk múltkor az időhiány miatt. Az első tízperc elég eredménytelenül telt, nem találtuk az akadókat, pedig a hídkorlátján lévő feliratokból pontosan tudtuk hol kell keresnünk. Végre eljött az áttörés és a szögek, drótok után valamibe megakadt a mágnes, nem akartunk kockáztatni ezért egyből rádobtunk egy másikat is.
Alacsony a vízállás, de a sodrás ettől még elég erős és amennyit kerestük inkább biztosra mentünk. Most már egy 250 és egy 160kg-os mágnes tartotta és húzta felfelé. Kezdetben egy csővég bukkant ki, de ahogy emelkedett, a víz úgy tolta be a híd alá, ezért még egy mágnessel is megfogtuk. Ketten három mágnessel és három kötéllel indultunk a sekélyebb rész felé. Egy harmincas közúti táblát fogtunk, készítettünk vele néhány képet és folytattuk a keresést.
A következő akadót középen találtuk, akárhányszor jártunk itt ebbe mindig belebotlottunk. Több elképzelésünk volt mi is lehet az, egy nagyobb csődarab, a régi híd egyik része vagy egy másik tábla. Azt furcsálltuk benne, hogy megemelni meglehetett, de amint húzni kezdtük a mágnes egyszerűen lepattant róla, pedig a legerősebbet használtuk. Talán az anyaga ötvözet vagy egy nagyon vékony lemez így a fluxus nem fejti ki legnagyobb erőt. De ha már emelni lehet, akkor van esélyünk arra, hogy kimozdítsuk és elvonszoljuk a partra.
Mivel négy mágnest vittünk magunkkal, így a terv a következő volt: egyesével elkezdjük beleakasztani őket és úgy felemelni. Ez addig működött, amíg mind fogta, ha egy már leakadt, akkor a titokzatos tárgy visszaesett. Újra beleakasztani a mágneseket pár centit elhúzni és visszaejteni. így haladtunk a part felé, ami még keservesen messze volt. Egy óra elteltével még mindig csak tíz métert haladtunk és kezdtünk fáradni. Én már a feladáson gondolkoztam mivel megvoltam arról győződve, hogy csak egy nagy táblával küzdünk.
A feladás előtti utolsó húzások
Hol akadt, hol nem, és volt olyan pont rajta, ahol a tapadás visszhangzott akárcsak egy táblán. Balázs máshogy gondolta és biztatott, hogy folytassuk, hiszen időnk van elég és a táv felét már megtettük. Az igazi áttörést és a lökést az adta, hogy az egyik mágnes nagyon jól akadt, így egy húzással métereket haladtunk. Csak két méter lehetett hátra, amikor eljött a felszínre húzás pillanata, emelkedett és elsőnek egy kerék villant ki.
Nem tábla és nem is bringa volt, hanem egy motorbicikli. Már tudjuk mi az, de még mindig nincs nálunk a fogásunk és még legalább húsz percbe telt mire sikerült kihúzni a híd lábához. Ahogy ott feküdt előttünk néztük és próbáltuk elhinni, hogy mit is fogtunk miért küzdöttünk két órán át.
Sok érdekességgel, sok furcsasággal találkoztunk már, de ez a hihetetlen kategória, egy motorbicikli, amiben még az indítókulcs is benne volt.
Ki az, aki fog egy ekkora járművet nagy nehezen átküzdi a híd korlátján és bedobja a Kis-Dunába?! Ezt Sosem fogjuk megtudni, de egy biztos, eddig ez a legjobb fogásunk. Sikerült felvennünk, bár a videón nem adja vissza a kétórás küzdelmet.
A motorbicikli kifogásával elment az időnk, de még visszamegyünk a haraszti hídhoz, mert van ott még néhány nagyobb akadó.
Üdvözlettel:
Erik és Balázs
