Ha gyakran olvasol minket, minden bizonnyal tudod, hogy van egy Mágneshorgászat Official csoportunk. Mi is előszeretettel bogarásszuk a kommenteket, mert rengeteg érdekes megjegyzés érkezik. Emlékszem, olvastam egy régebbi posztot, amiben leendő mágneshorgász-társunk azt kérdezte, milyen felszerelést ajánlunk kezdőknek.
A kommentek között volt egy érdekes megjegyzés, ami felkeltette az érdeklődésemet, és úgy gondoltam “hé, ebből egy jó kis cikket lehetne rittyenteni”. Hát, így lett a csokapik. A komment arról szólt, hogy elég megvenni a jó cuccot, és máris profi mágneshorgász lehet bárkiből. Ezzel persze lehetne vitatkozni, de van egy jó, idevágó hasonlatom, ami segít jobban megérteni a dilemmát.
A törött Ferrari esete
Ha nyersz a lottón, és vezetési rutin nélkül veszel egy Ferrarit, attól még nem leszel autóversenyző. Hanem csak az, aki 15 másodperc alatt rommá tört egy Ferrarit. Ahogy például az autóknál, úgy itt is a technika, a rutin az, ami igazán számít, nem pedig a mágnes mérete.
Megjegyzés: az alapfelvetéshez visszakanyarodva egyébként kezdő mágneshorgász társainknak kis-, vagy közepes méretű mágnest ajánlunk.
A mágneshorgászat alap technikáinak elsajátítása
Az alaptechnikákat szerencsére könnyű elsajátítani, hiszen ebben az esetben a mágnest:
- be kell dobni a vízbe,
- meg kell várni, amíg lesüllyed az aljára,
- magunk felé húzzuk a kötelet, majd néhány centi után vissza is ejtjük.
Ezzel egyfajta “léptető mozgást” végzünk, lényegében átpásztázzuk a meder alját. Ha valami a mágnesre akad, ki tudjuk húzni, és máris megvan a sikerélményünk. Ez viszont a tortának még csak egy kicsi szelete. De ahhoz, hogy profivá váljon valaki, meg kell tudnia találni a legjobb horgászhelyeket.
A legjobb mágneshorgász-helyek kiválasztása
Ez elsőre egyszerűnek tűnhet, hiszen azt mondanád, bármelyik stég vagy bármelyik híd megfelel. Kezdetekben, amikor még csak néhány mágneshorgász pásztázta a vizeket, elég is volt, hiszen volt zsákmány bőven. Viszont egyre több az eszkimó, és egyre kevesebb a fóka, így nagyon nem mindegy, hogy mi alapján határozod meg a mágneshorgászat helyszínét.
Először is, számoljunk le a tévhitekkel: nagyon sok helyen jön velem szembe a mágneshorgász berkeken belül, hogy szerencse kell hozzá, és csak bele kell nyúlni a tutiba. De ehhez is annyi szerencse kell, mint a pókerhez: egy dolog, hogy jó lapokat osztanak, de ki is kell tudnod játszani őket.
A múltkori cikkünkben összeszedtük, hogy mi alapján tudod kiválasztani a horgászhelyeket. (Érdemes elolvasni, mert rengeteg trükköt összeszedtünk.) Ezek közül néhány spoilert leírok, a teljesség igénye nélkül:
- “Rabló aggyal kell gondolkozni”: ha te kirabolnál egy bankot, hová dobnád be a széfet és a fegyvereket? Nyilván olyan helyet keresnél, ahol könnyen hozzáférhetsz a parthoz, és meg tudsz állni a víz mellett kocsival. Viszont kevesen járnak ott, nincs kivilágítva, és nincs biztonsági kamera sem.
- Vezet-e (vagy vezetett-e) arra bármilyen forgalmasabb földút? vannak-e kutak, gémes kutak a közelben, ahová a gazdák például a használ patkókat dobhatták?
- Szórakozóhelyek és környéke: a buli hevében sokan dobálnak kukákat, bicikliket és egyéb tárgyakat a közeli tóba, folyóba. Így ezek a helyek valódi aranybányák lehetnek, főleg egy hétvége után.
Vannak olyan helyek, amelyeken nem érdemes 10-15 percnél többet eltölteni. Ha negyed óra sem után akad semmi a horogra, akkor 3 óra múlva is kicsi rá az esély. Viszont, ha már az elején is nagyobb tárgyak akadnak a mágnesre ott gyanítható, hogy akár még több van, csak az iszap visszafogja őket. Itt érdemes több időt is eltölteni, és felkeverni az iszapot, hogy az aljába tapadt cuccokat is ki tudd szedni. Itt érdemes akár 20-25 percet, vagy fél órát is időzni. (Persze annyi minden ragadhat az iszapba, hogy akár másfél órát is eltöltesz egy-egy helyszínen. Ilyenkor érdemes kimaxolni ezeket a helyeket, és addig dobálni a mágnest, amíg van fogás és úgy érzed, hogy mindent összeszedtél az iszap mélyéről is.)
Az olyan helyekhez, mint a feljebb is említett szórakozóhelyek, kocsmák környékére, érdemes egyébként bizonyos időszakonként visszajárni. Hiszen újra és újra beledobnak mindenfélét a vízbe, így szinte biztos lehetsz benne, hogy meglesz a sikerélményed. Mindezek mellett sok olyan hely van, ahol nem is gondolnád, hogy bármit is lehet találni. Ezzel kapcsolatban megosztok veled egy nagyon rövid, de tanulságos sztorit.
Hetekig szemeztem egy csatornával, ami annyira pici, annyira vékony volt, hogy inkább csak legyintettem. Lehetetlennek tűnt, hogy akár csak egy bicska is horogra akadjon. Viszont az egyik horgásztársunk elég merész volt, és előkapta a mágnesét. Napokkal később küldött egy képet, hogy egy billencset és egy fegyvert fogott a híd alatti részen. Ezt a “hidat” úgy kell érteni, hogy most nagyjából 1 méter hosszú, 30 centi széles gyaloghíd, azonban régen teljesen másként festett.
Amikor annak idején ezeket a fegyvereket bedobták, a csatorna még sokkal szélesebb volt, sokkal nagyobb átmenő forgalommal. Tehát nem csak olyan szemmel kell nézni a helyszínt, hogy milyen most, hanem úgy is, hogy milyen lehetett régen. Ezért is keresgélek (legalábbis azóta) régi térképeket, rajta gyaloghidakkal, átjárókkal vagy épp elhagyott kutakkal, mert az ilyen helyek környékén régen sokan megfordultak és sok érdekes tárgy gyűlhetett össze.
Amire figyelni kell horgászat közben – avagy haladó mágneshorgász technikák
Az alap, mártogató-léptető technikát már megmutattuk feljebb, azonban most tovább lépünk: a haladó technikában ugyanis sok múlik azon, hogy mennyire “érzed” a mágnest. A profi mágneshorgász ugyanis tudja, hogyan mozog a mágnes a víz alatt, ha pedig kell, akkor mágnest vált. Sok esetben 5-10 percre van szükségünk, hogy rájöjjünk, az adott részhez melyik mágnes passzol a leginkább. Folyók esetében a sodrás mértéke a mérvadó, tavak esetén pedig inkább az, hogy milyen mély az iszap.
Ha lassul a mágnes
Sokszor előfordul például, hogy a mágnes csak lelassul, de nem tapad. A tapasztaltabb pecások már tudják, hogy ilyenkor van valami az iszap alatt, csak elő kell bányászni. Ilyenkor meg kell rezegtetni az iszapot, fel kell keverni, és többször, ugyanarra a pontra kell visszadobni a mágnes, ahol a lassulást éreztük.
És itt bizony kitartónak kell lenni, mert lehet, hogy 45-szöri dobásra sem akad a horgodra az iszap alá ékelődött “valami”. Viszont a kitartó munka mindig meghozza a gyümölcsét.
Ha kopog a mágnes
A lassulás mellett a másik gyakori eset, amikor kopog a mágnes. Ez akkor fordul elő, ha a tárgy megvan, viszont a mágnes egyszerűen nem talál jó tapadást rajta. Velünk is gyakran megesett már, főleg akkor, ha bringát készülünk kihúzni a vízből. Jellemző, hogy a bicikli egy részét iszap fedi, de mondjuk a kerék, a küllő vagy épp a pedál kiáll a sárból. Mindig hevesebben dobog a szívem, ha például egy kis küllő vagy akár egy biciklilámpa tapad a mágnesre, hiszen tudom, hogy itt bizony valami nagyobb dologra is készülhetek.
Sok esetben meg lehet állapítani egyébként, hogy mi lapul a víz alatt már pusztán abból is, ha dobálgatsz. Ha egy nagyjából 120×120-as felületen érzed/hallod a kopogást, akkor jó eséllyel egy bicikli van a mélyben. Viszont nem olyan egyszerű kifogni egy kerékpárt, ugyanis a váza sok esetben alumínium, amihez nem tapad a mágnes.
Az áthúzott technika
Ilyenkor úgy kell trükközni, hogy a mágnest átdobjuk az alumíniumon, és addig játszunk, míg a kötél a bringa vázához nem akad. Ha pedig sikerül valahol ráfogni – például a kormányon vagy a pedálnál, akkor nyert ügyünk van. (Ezt hívják egyébként áthúzott technikának.) Ezzel a trükkel már rengeteg biciklit “nyertünk” – valószínűleg most már túl vagyunk a második tucaton is.
Jó trükk az is, hogy a stégtől 15-16 méterre bedobjuk a mágnest, és nem engedjük el, hanem határozottan és gyorsan végighúzzuk a víz fenekén. Így, ahogyan a mágnes végigsiklik, beleakadhat olyan tárgyakba is, amik nem mágnesezhetők. Ilyen például a horgászbot, amiből már szintén fogtunk pár darabot; vagy a camponai üzletünkben kiállított tripod, ami alumíniumból készült. Ezen a kis tripodunkon mindössze két csavar található, amihez tapad a mágnes, így sikerült egy kis szerencsével kifognunk.
Érdemes tehát ezt az áthúzott technikát is alkalmazni minden egyes stégen, hiszen igazi kincsekre lehet így bukkanni.
Feljebb említettük a folyókat, és azok sodrását, viszont minden kezdőnek meggyűlik vele a baja legalább egyszer, így érdemes kitérni rá. Mivel a mágnesek átlagsúlya 1 kg környékén van, számolni kell azzal, hogy elég gyorsan, és elég erősen elkapja őket a sodrás. Érdemes úgy kalkulálni, hogy a bedobott/beejtett tárgyakat az áramlat arrébb vitte, így a sodrás irányával megegyezően, előrébb kell dobni a mágnest, és így tapogatózni. Picit játszani kell, engedni-húzni: olyan, mintha egy hallal viaskodna az ember.
Összegzés
Summázva az elhangzottakat, minden bizonnyal te is látod, hogy gyakorlat teszi a profi mágneshorgászt azzá, nem pedig (csak) a felszerelés. Persze ez is fontos szelete a történetnek, de csak egy kisebb része. Eleinte minden kisebb fogásnak örül az ember, aztán amikor már kifogod az első bringádat, az első nagyobb fegyvert, vagy motort, rájössz hogy a nagyobb tárgyakat hogyan lehet horogra akasztani.
Kitartás kell, lelkesedés – és persze az, hogy tapadjon a mágnes.
