A Dunaharaszti híd, azon túl, hogy tök idillikus randihelyszín, mindig rejt valami izgalmas fogást a mágneshorgászok számára. Épp ezért mondtam a srácoknak, hogy biztosan visszamegyünk még, mert biztos találunk valamit a vízben. Viszont arra, amit a híd alatt Gergővel és Rékával találtunk, még a legvadabb álmainkban sem számítottunk.
A Dunaharaszti híd kincsei
Mágneshorgász szemmel nézve a Dunaharaszti híd tehát egy igazi kincsesbánya: még soha nem jöttünk úgy haza, hogy ne fogtunk volna valamit. Ennek igazából teljesen egyszerű oka van: a biciklik és az egyéb tárgyak rétegesen helyezkednek el az iszapban, tehát mi is így tudjuk őket kifogni. Amint mi (vagy más mágneshorgászok) meglazítják az egyik réteget, és kiszedik a tárgyakat, úgy a másik réteg is fellazul, és ki lehet bányászni az értékesebbnél értékesebb kincseket, például egy motort. Mivel a híd elég forgalmas, sok a horgász, és kedvelt találkozóhely, így nagy lelkünkben rőzsedalokkal vágtunk neki a nagy peca túrának.
Milyen mágneshorgász felszereléssel indultunk?
Mivel ahogy említettem, már motorbiciklit is sikerült fognunk, így egy viszonylag nagyobb szettel – egy 300-, és egy 400 kg-os tartóerejű mágnessel indultunk útnak. Ráadásul ezekkel a mágnesekkel horgásztunk már olyan helyeken is, amik lehorgászottnak számítanak, nem is kevés sikerrel. A hídnál ugyan a motor kifogása óta nem jártunk, de akkor a Dunaharaszti oldal tűnt sikeresebbnek, így most is ott kezdtük a pecázást.
Egy trükkös módszer, amivel a hidak alatt mágneshorgászhatsz
Barátomnak, Gergőnek volt egy ötlete, hogy milyen módszerrel veti be a 300 kg-os horgászmágnesét. Terve a következő volt: a sodrást kihasználva a felszerelését beúsztatja a híd alá és onnan visszafelé húzva tapogatja át az iszapot. Mivel mi személy szerint mindig a korlát alatti-, és előtti részeket néztük át, így ez a technika az első egy-két dobás után már meghozta a várt sikert.
Amíg én még csak épp, hogy bevizeztem a mágnesem már hallottam is tőle, hogy kapása van. Szinte már meg sem lepődtünk, amikor Gergő feljebb húzta a kötelet, és láttuk, hogy az első(!) fogásra egy gyerekbicikli került elő. Még jó, hogy a nagyobb horgászmágnest hoztuk magunkkal…
Folytattuk a híd alatti mágneshorgászatot… és a rendőrségen kötöttünk ki
Lőttünk pár fényképet a rend kedvéért a fogásról, és folytattuk is a horgászatot a fent említett, beúsztatós módszerrel. Kisvártatva Gergő újabb akadót talált. Amikor kihúzta, láttuk hogy a mágnesen rengeteg küllő van, így tudtuk, hogy ott lapul egy újabb bringa a mélyben. Jogosan kérdezhetnéd, hogy-hogy nem sikerült ilyen extra erős mágnessel kihúzni egyből magát az egész biciklit?
Sajnos hiába használunk extra erős mágneseket, a bicikli olyan régen lehetett a vízben, hogy egész egyszerűen beleállt az iszapba. Akárhogy csűrtük-csavartuk a dolgot, akkor is csak kisebb darabokat tudtunk letörni bicikliről. Aztán jó húsz perc heves küzdelem után már meg tudtuk emelni a biciklit, és az iszap legnagyobb részét lemozgattuk – viszont a próbálkozások közben rengeteg törmeléket szedtünk össze. Nem mondom, hogy szórakoztató volt a mágnest egy-két percenként kiemelni, és letisztítani, de ki mondta, hogy a mágneshorgászat csupa szórakozás?
Viszont egy ilyen, küzdelmes, törmelékekkel teli kiemelésnél a 400 kg-os mágnesen már felhúzás közben valami furcsa dolgot láttunk. Ahogy egyre feljebb és feljebb húztuk a kötelet, az utolsó fél méteren már láttuk, hogy bizony egy géppisztolyt akadt a horgunkra.
Nagy csend következett…
Aztán a néhány másodperces sokkot felváltotta az öröm és az eufória – nevetésben törtünk ki. Ilyet eddig még maximum filmekben vagy a neten láttunk és hihetetlen, hogy sikerült egy valódi géppisztoly kifognunk. Kicsit megvizsgáltuk: tár már nem volt benne, és teljesen össze volt rohadva. Úgy saccoltuk, hogy legalább 5-10 éve lehetett a vízben. Persze egyből megindultak a találgatások, hogyan kerülhetett a vízbe – talán egy bűnbanda lehetett, talán egy rablás során dobták le a hídról – ki tudja?
Izgatottak voltunk, és úgy döntöttünk, hogy elindulunk vele a rendőrségre, és leadjuk. Persze előtte még ki kellett húznunk a bringát (legalábbis feltételeztük, hogy az). Szerencsére (vagy épp a szerencsétlenségünkre) beleakadtunk a kötél felhúzása közben, viszont egyszerűen nem bírtuk kiszabadítani.
Nem volt más választásunk, mint egy másik horgászmágnest is bedobni a vízbe. Így, hogy a második mágnes sikeresen meg tudott tapadni, már a partra tudtuk emelni a bringát. Közben kicsit úgy éreztük magunkat, mintha egy horgász mágnes versenyen lennénk: egy kisebb tömeg gyűlt körénk és drukkoltak, hogy sikerüljön partra húzni a biciklit.
Miután a partra tettük, gyorsan készítettünk is néhány képet, összepakoltunk és elindultunk a rendőrségre.
Ez várt ránk a rendőrségen
Útközben, biztos ami biztos alapon, már előre telefonáltunk a rendőrségre, hogy készüljenek fel és ne lepődjenek meg, ha három fiatal besétál egy géppisztollyal. Az őrsön, a leadásnál kiderült, hogy a helyzet annyira egyszerű, mint azt eleinte képzeltük. Ugyanis ebben a konkrét esetben egy minősített lőfegyverről van szó, így a géppisztolyt egy fegyverszakértőnek is meg kell vizsgálnia.
Amíg ez megtörténik addig persze hazamehettünk, de később vissza kellett mennünk a jegyzőkönyvek miatt. A rendőrök egyébként nagyon segítőkészek és korrektek voltak – még az is felajánlották, hogy visszahoznak egy járőrautóval (bár ezzel a lehetőséggel nem éltünk). Ugyan csak későn lett meg a fegyverszakértői vizsgálat eredménye, de mi szerettünk volna minél előbb túlesni ezen az egészen, így este még egyszer visszamentünk az őrsre.
Tényleg nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a szervek a lefoglalásnál és a vallomástételnél is rendesek voltak és nem kezeltek bűnözőként, ahogy ezt néhányan gondolják. Mikor végeztünk, már éjjel 11:30 volt, így végül ekkor ért véget ez az izgalmakkal (bringákkal és lőfegyverrel) teli nap.
Frissítés: a fegyver leadásával kapcsolatban szeretnénk reagálni néhány hozzászólásra.
Miután a képet és a videót kiraktuk az Mágneshorgászat Official Facebook-csoportba, rengeteg hozzászólás érkezett. Szerencsére volt köztük hasznos, építő jellegű kritika is, de akadtak rosszakaró és a földtől teljesen elrugaszkodott hsz-ek is. Persze előkerültek a trollok és a kanapéhuszárok is, olyanok akik mindent jobban tudnak másoknál, viszont még életükben nem jártak rendőrségen.
A törvény egyébként előírja, hogy ha valaki lőfegyvert talál, akkor mindenképp le kell adni a rendőrségen. Ugyanis, ha megtartja, akkor lőfegyverrel való visszaélés miatt indíthatnak eljárást ellene, és bizony, ha elítélik, kemény éveknek néz elébe. Egyébként nem kell félni, nem győzzük hangsúlyozni, hogy sem a leadásnál, sem a jegyzőkönyv felvételénél nem fognak senkit bűnözőként kezelni, sem pedig meghurcolni – egyszerűen csak tanú lesz.
Sőt, még csak hónapokig sem kell járni a rendőrségre, és nem keresnek lőpornyomokat sem senki kezén. Azzal, hogy mi a fegyvert lemostuk nem tüntettünk el semmilyen nyomot mivel már évek óta iszapban feküdt. Maga a fegyver használhatatlanra rohadt a vízben, nem lehet és nem is kell alkatrészenként megtisztítani és működésre bírni. Tehát: ha valakinek ilyen dolog akad a keze ügyébe, akkor azonnal értesítse a rendőrséget és az elszállítást, beazonosítást bízza rájuk.
Tipp: érdemes egyébként ezzel kapcsolatban elolvasni az írásunkat, amiben részletesen leírjuk a fémdetektor, és a mágneshorgászat jogi hátterét.
Ui.:
A fogáson felbuzdulva, a zuhogó eső ellenére, másnap Balázzsal visszamentünk a hídhoz. Mivel pillanatok alatt totálisan átáztunk, csak nagyon kevés időt töltöttünk ott, de még ez is elég volt arra, hogy megintcsak kifogjunk egy biciklit. A Dunaharaszti híd alatt tehát egy igazi bringatemető van, úgyhogy – ha még nem halászták le teljesen – érdemes megnézni, hátha akad a horogra valami “finomság”.
Mi még biztosan visszanézünk, hiszen tényleg mindig találni valami érdekeset a vízben.
Üdvözlettel:
Erik, Gergő és Réka
