Barion Pixel

Kecskeméten horgásztunk – érméket találtunk

mágneshorgász kecskemét

Ezúttal Kecskemétre indultunk el horgászni, a verőfényes napsütésben, ahol Karcsi volt a vendéglátónk. Karcsival már egy ideje jóban vagyunk, hiszen ő is aktív mágneshorgász, ráadásul ti is sok képével találkozhattatok a „Ti fogtátok albumban”. 

A fényképekkel kapcsolatban elindult Karcsival egy beszélgetés, ahol elmesélte, hogy sokat jár a Szikrai-holtágra mágneshorgászni és egy csomó érdekes dolgot fogott. Ez birizgálni kezdte az agyunk “mágnes-részét”, úgyhogy – ahogy az ilyenkor szokás – belemélyedtünk a helyi történelembe. Szerencsére találtunk is egy részletes leírást magáról a holtágról. 

A Szikrai-holtág rövid sztorija

A holtág a Tisza szabályozása során az 1850-es években végrehajtott 80. számú átmetszéssel alakult ki.  A mederfenék feliszaposodása közepes mértékű, vízi növényzettel benőtt része pedig eléri a 30%-ot, vize a tiszta- illetve a kissé szennyezett kategóriába sorolható. Karcsi képeit elnézegetve viszont nem túl bizalomgerjesztő a holtág “látlelete”, lehet hogy túl enyhe a besorolása…

A találkozás, és a nagy tervek (amik szerencsére beváltották a hozzá fűzött reményeket)

Karcsival a megbeszélt időpontban találkoztunk, és meghallgattuk mit tervezett a mai napra. Vendéglátónk részletesen ecsetelte, hogy először a holtágnál fogunk horgászni és utána átugrunk Kecskemétre, a Csalánosi parkerdőbe, ahol egy tó vár minket.  Mikor megérkeztük ez első helyre tudtuk, hogy jó fogásaink lesznek a mágnessel, mivel a közelben található egy csónakkikötő és egy híd is. Ráadásul a holtág mellett lévő réten fesztiválokat szoktak szervezni, úgyhogy elégedetten dörzsölni kezdtük a tenyerünket. 

Ahogy már korábban is megírtuk nektek a “Hogyan találd meg a legjobb mágneshorgász helyszínt” témájú cikkünkben, ahol részeg emberek vannak, ott bizony fognivaló is lesz bőven. (Egyébként ha nem olvastátok el, érdemes – minden elfogultság nélkül mondjuk, hogy egy nagyon jó kis összefoglaló cikk lett.)  Na de térjünk is vissza a Szikrai-holtágra!

Mivel Karcsi jártas volt a helyen, ezért a tanácsára hagytuk a kereső horgászatot, és egyből a nagy mágneseinket tettük fel a 20 méteres kötélre. Ezután nekiduráltuk magunkat, és elkezdtünk pecázni a hídról, viszont hamar rájöttünk, hogy a sekélyebb, parti vízben sok a növény, ami hátráltathat minket a gondtalan dobálgatásban. Épp ezért inkább szembe, a mély víz felé kezdtünk el horgászni, és minden húzásnál alaposan áttapogattuk a híd alatti részeket. Szükség is volt erre, hiszen ezen a szűk helyen összpontosult a csónak forgalom jelentős része. 

Az első néhány dobás után be is igazolódott a gyanúnk, és meg is lett az első fogásunk. Elég durvának tűnt, úgyhogy jobbnak láttuk nem kockáztatni, és két mágnessel emeltük a partra. Visszatekintve mondjuk barokkos túlzás volt, de ki az, aki kockáztat egy biztosnak hitt fogást csak azért, mert alábecsüli a súlyát? A horgunkra egyébként egy csónaksúly akadt, ami elsőre nem tűnik annyira izgalmasnak, viszont a csónaksúly általában csak egy okozat. Az ok, amiért ott van, az pedig lehet akár egy vízbe borult csónak is, úgyhogy még több fogásra lehet számítani. 

Neki is láttunk, végigpásztáztuk a súly körüli részt, és néhány centire a lelőhelytől koppant valami, azzal a jellegzetes hanggal, amitől általában megdobban a mágneshorgászok szíve. Tudtuk, hogy valami fémtárgy lesz a kötelünk végén és már csak ki kell emelnünk… Ahogy húztuk és húztuk a fémet, valahogy csak nem akart véget érni. Mire végre sikerült kiemelni, elégedetten konstatáltuk, hogy bizony egy méretes, 4 méteres csónak leszúró karót sikerült kifogni. 

A “méretes” fogás után tovább pásztáztunk, és egy bográcsállványt is sikerült kifogni. Élünk a gyanúperrel, hogy egy szerencsétlenül járt horgásztársunk borulhatott a vízbe. Miután tovább kerestünk, sikerült még a csónak oldalára szerelhető bottartóból kifognunk kettőt is, bár ennél valószínűbb, hogy a híd korlátján használták. Mivel közvetlenül a híd alatt már nem volt semmi nagyobb a vízben, így a keresést beljebb és oldalt folytattuk. 

Euró-vízió – avagy mit keresnek az eurócentek a forint hazájában?

A következő meglepő fogásunk, egy 5 eurócentes volt. Megmondom őszintén, furcsa látvány volt ez a forinthoz szokott szemünknek, viszont vendéglátónk, Karcsi tudta a megoldást. Mivel sok turista megfordul itt, egy kívánságért cserébe aprót dobnak a vízbe. 

Miután folytattuk a horgászatot, egyre több kívánság-euró került elő. Volt olyan kihúzás is, ahol a mágnesen egyszerre kettő is akadt. Ahogy szép lassan húztuk ki az érméket, fejben már összeszámoltam, hogy lassan egy sajtburgerre valót is sikerült összefognunk. Mikor már középről is összegyűjtöttük, amit tudtunk újra oldalt próbálkoztunk. A híd mellett a töltés vonalánál egy csónakkikötő volt – igazán ígéretes kis placcnak tűnt. 

Igaz, hogy már ránézésre is sok volt a vízi növény, ami akadályozhat a horgászatban, de úgy gondoltuk érdemes megpróbálni. Nem hiába éreztük a pozitív rezgéseket, ugyanis néhány dobás után sikerült akasztanunk egy zománcozott vizes kannát és egy szeneslapátot.

Mivel lassan elment a nap fele, így úgy gondoltuk, lassan itt az ideje átmenni a másik helyre – de előtte még megnéztük, mi lehet a híd másik oldalán. Sajnos már nem volt sok időnk, ezért inkább közvetlen a híd előtti részre koncentráltunk. Már az első dobásnál jöttek a szokásos apróságok, kupakok és kisebb fémtörmelékek. Jó néhány perc, és több kiló vízi növényzet, kiemelése után viszont újabb nagy dolgok akadtak a horgunkra: ismét fogtunk egy bottartót és egy súlytárcsát. 

Szerencsére  a híd takarítása könnyen ment, mivel már a horgászat közben sikerült a használható fogásaink nagy részét elosztogatni az arra sétálók között, így nem sok minden maradt nekünk. Ez egy igazi win-win szituáció, hiszen nekünk a kifogásuk okozott örömöt, nekik pedig szép emlék, hogy néhány jóvágású, kopasz fiatalember a kezükbe nyomott egy kis fém-ajándékot. 

Mágneshorgászat a parkerdő közepén

A következő úticélunk szerencsére csak néhány perc autóútra volt, egy parkerdő közepén. Ugyan az első hely beváltotta a hozzáfűzött reményeket, de az erdő közepén lévő tóban kételkedtünk. Hiszen sem átmenő forgalom nincs, se bulihely a közelben, viszont valamiért éreztük, hogy meg kell próbálnunk – hátha mégis “akad” valami. A legjobbnak azt láttuk, ha a tavat körbejárva megkeressük a legmegfelelőbb helyet a horgászathoz. 

Ahogy haladtunk a tisztáson a tó mellett, a víz úgy lett egyre szélesebb és szélesebb. Mivel egy kis öbölnél padok, asztalok és tűzrakó volt, ideális helynek tűnt a kezdéshez. A víz, ahogy vártuk, meglehetősen tiszta volt, viszont néhány horgászfelszerelésen kívül nem fogtunk semmit ezért inkább tovább mentünk. 

A következő mágneshorgász helyszínünk egy náddal körbenőtt rész volt. Itt annyira tisztának tűnt a víz és a part, hogy először a kamerákat ki sem tettük. A víz olyan széles volt, hogy a 20 méteres kötél majdnem teljesen átérte és mélysége sem lehetett több 1,5 méternél. Az első dobásoknál néhány akadón és a vastag iszaprétegen kívül nem találtunk semmit. Ugyan több módszert is kipróbáltunk, de egyik sem hozott különösebb eredményt. 

Ha ilyen van, mindig visszatérünk ahhoz, hogy egy adott sávot folyamatosan meghorgászunk úgy, hogy a mágnes mindig ugyanott haladjon el. A lényeg, hogy megrezegtesse és felszántsa az iszapot. Szerencsére a módszer bevált, hiszen néhány perc múlva valamit megakasztottunk, és szép lassan húzni kezdtük magunk felé. 

Egészen a nádtorzsákig gond nélkül jött, de ott sajnos elakadt. Egy másik mágnessel rádobtunk, így biztos lett a fogás és partra emeltük a nap első biciklijét. Az értékes alkatrészek hiányoztak, de azért mégiscsak egy kerékpárt sikerült fogni (pláne egy parkerdő közepén), úgyhogy belül már pezsgőt bontottunk. Később ugyanarról a helyről előkerült még egy fél váz is néhány rézkábel kíséretében. A módszer középen is bevált, onnan kifogtunk még egy ventilátort és egy fém kosarat.

Furcsa volt, hiszen az elején kételkedtünk, de a tó méretéhez képest egy csomó fogást rejtett még úgy is, hogy egyébként csak egy kis részét néztük át. 

Kecskeméten ugyan még sok horgászhely van, amit érdemes lett volna megnézni, de nekünk sajnos már nem fért bele az időnkbe, úgyhogy elégedetten hazafelé vettük az irányt. Egy igencsak szép, és tartalmas napot sikerült zárnunk, hiszen az eurócentek igazi kuriózumnak számítottak, fogtunk bringa vázat, bográcsállványt, valamint csónaksúlyt és leszúró karót is. 

Vendéglátónk nélkül ez nem jöhetett volna létre, úgyhogy utólag is köszönjük Karcsinak, hogy meghívott minket és megszervezte a horgászatot. Legközelebb remélhetőleg végigpásztázhatjuk majd a többi, kecskeméti horgászhelyet is. 

Üdvözlettel:

A mágneshorgász csapat

Érdekes Történetek

Ubi mágneshorgászat (1)
Interjú Jung László “Ubival” a mágneshorgászatról

Jung László, alias Ubi a TripMania YouTube-csatornájával lett ismert, több tízezer feliratkozója van. Imád BMX-ezni és különböző járgányokat építeni, de ami számunkra talán relevánsabb, hogy nagy mágneshorgász hírében is áll. 

Scroll to Top