A mágneshorgászás mindig új és izgalmas helyekre visz. A nagy nyári melegben nincs is jobb, mint egy jó kis vízparton tölteni az időt, aztán megmerítkezni a habok között. Ez viszont nekünk túl komfortos, és egyértelmű lett volna, úgyhogy inkább fogtuk magunkat, és leautókáztunk az Alföldre. Kiskunhalason, és a Kiskunsági Nemzeti Park területén szó szerint minden volt: tanyák, vadregényes táj, tikkasztó meleg, gémeskutak, rókák, őzek… és lett egy új pajtásunk is, aki totál „rácsavarodott” a horgászmágnesünkre.
Kiskunhalasi mágneshorgászás élményeinkről olvashattok.
Miért éppen Kiskunhalas?
Régóta imádjuk az elhagyatott helyeket. Van valami misztikus, valami fájdalmasan szép abban, ahogy az épületek lassan az enyészeté lesznek, és visszaveszi őket a természet. Mindeközben viszont, a falak között ott van egy csomó emlék…
- Befizetetlen csekkek, amik miatt annak idején a fejüket a fogták,
- megfakult képek, amik régi kedves emlékeket idéznek olyanokról, akik már rég felnőttek, vagy nincsenek köztünk,
- vagy épp festmények, amik annak idején a falakat díszítették.
Az ilyen vadregényes, elhagyatott tanyák pedig még izgalmasabbak. Akár 50-100 év is eltelt úgy, hogy alig járt valaki a környéken, ráadásul a kutak is rengeteg érdekes dolgot rejtenek.
A Kunság környékén, az öntözőcsatornák vonalán haladva rengeteg ilyen elhagyatott tanya található, így nem is volt kérdés, hogy előbb vagy utóbb a környéken kötünk ki. Megmondom őszintén, egyébként is gyermeki izgalommal vártuk a Kiskunhalasi kalandot. Valami Indiana Jonesba oltott western filmre vágytunk, hamisítatlan magyar fűszerezéssel. A Kunság pedig még ennél is többet adott.
Felkészülés a mágneshorgászásra
A helyszíneket Google Maps-szel, és a Mapire programmal találtuk meg (a részletekről bővebben a Hogyan találd meg az ideális mágneshorgász helyszínt?című cikkünkben olvashatsz). Ezzel viszont nem kaptuk meg a pontos lokációt, csak azt hogy a Kiskunsági-főcsatorna környékén érdemes keresgélni. (Hogy pontosan miképp is találhatod meg a tanyákat, arról egy picit később írunk.)
Ami a felszerelést illeti,
- 500-as, kétoldalas kampós mágnesekkel,
- 250-es bulldogokkal,
- vödrökkel,
- és Meknetises hátizsákokkal felszerelkezve indultunk neki az útnak.
Számítottunk arra, hogy piszok meleg lesz (csak nem készültünk fel rá). Úgyhogy szukut (szúnyog-, és kullancsriasztót) vittünk magunkkal, de naptejet nem. Ennek eredménye, hogy kellemesen szexi, vöröslő színünk lett, de legalább nem kellett beöltöznünk a piros, magyar drukkermezbe.
Hogyan találtuk meg a tanyákat és a kutakat?
Ahogy írtuk, a Mapire progival és a Google Térképpel csak nagyjából tudtuk belőni, merre is kell keresgélnünk. Szerencsére a síkságon könnyen észrevehetőek az elhagyatott tanyák, viszont az erdősebb részeken már trükkösebb a dolog. Olyan erdőrészeket kell keresni, ahol a fák körkörösen helyezkednek el, és sok gyümölcsfa (szilva, barack, alma, körte) található a környéken. Ha ilyet láttok, biztosan lesz a környéken valahol egy omladozó tanya.
A tanyák udvarán minden esetben találhatsz kutakat, hiszen ezek biztosították az otthonok vízellátását. Amíg a lakók ott éltek, mindig vigyáztak arra, hogy szép, tiszta legyen a kutak vize, hiszen már a legkisebb szennyeződés is képes volt arra, hogy algásodást idézzen elő. Ez a szennyezett víz pedig hasmenést vagy egyéb, súlyosabb betegségeket is okozhatott, úgyhogy erre fokozottan odafigyeltek az ott élők.
Az már érdekes kérdés, hogy később hogyan kerültek bele olyan cuccok, amikre mi, mágneshorgászok fenjük a fogunkat. Valószínűleg vandálok vagy az arra járók dobálták bele a kútba az edényeket, töltényeket, ablakkereteket stb. A kutakat picit nehéz megtalálni, hiszen benőtte a növényzet, de szinte minden esetben az épület mellett-, vagy mögött kell keresni. (Ez végül is logikus, hiszen így kellett a lehető legkevesebbet cipelni a vödröket a házig.)
Figyelem: vigyázzatok, miközben keresitek a kutakat, nehogy beleessetek. Sokszor ugyanis elmozdul a kútgyűrű, és könnyen be lehet csúszni a kútba a gyűrű mellett található lyukon keresztül.
A kutak, és mágneshorgász-trükkök
Több megállót is beterveztünk, 6+2 tanyát lőttünk be a Google Térképen, de összesen 5 helyszínt sikerült bejárnunk. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a Kunság nem éppen a szomszédban található, a kutak pedig még minket, gyakorlottabb mágneshorgászokat is megizzasztottak (na jó, lehet hogy csak a meleg volt az oka…).
Érdekes, hogy egy-egy kútnál legalább 1-1,5 órát is el lehet időzni, mire ténylegesen kihalászol belőle mindent. Sok olyan tárgyat dobálnak bele, ami nem tapad rendesen, úgyhogy egy kis trükköt is kellett alkalmazni: a mágneshez kötöztük a kampót, így kvázi két legyet ütöttünk egy csapásra. Ha valamin csak egy kicsit tapadt meg a mágnes, de nem akart volna feljönni a többi limlomtól, akkor a kampó segítségével ki tudtuk húzni. (Legalábbis addig játszottunk vele, amíg bele nem akadt és ki nem tudtuk szabadítani.)
A tárgyak a kútban nem függőlegesen vagy vízszintesen vannak, hanem összevissza, ez pedig azért valljuk be: megnehezíti a mágneshorgász dolgát. Viszont ezzel a technikával át lehet hidalni a nehézségeket.
Miket rejtett a kút mélye?
Az első helyszín mágneshorgászási sikerei a következők: egy szűrőt és egy mosdótálca alját találtuk meg. Viszont már a második helyen megtaláltuk azt, amire a leginkább számítottunk: talpas lőszereket. Ezek viszont már sajnos olyan rossz állapotban voltak, hogy nem tudtuk megállapítani sem a gyártót, sem a gyártási számot; ráadásul bármilyen erőlködés nélkül szét tudtuk szedni őket. Ha már itt tartunk: sajnos kipecáztunk egy elhullott állat tetemet is, viszont annyira szétázott, hogy nem tudtuk megállapítani, mi lehetett hajdanán.
De nem csak döglött állatokkal találkoztunk: az egyik kút mélyéről sikerült kipecáznunk egy siklót. Annyira tetszett neki a horgászmágnes, hogy alig akart lecsavarodni róla – úgyhogy ő biztos törzsvásárlónk lesz majd a Camponában. Mivel kutakról van szó, több fém vödröt is kipecáztunk. Ezenkívül a horgunkra akadtak patkók, vetőgép súlyok és téglák is: ezek valószínűleg súlyként szolgáltak a vödör alján. Amikor ugyanis a víz mélyére merülnek, könnyebben megtelnek a súly miatt, és gyorsabban lehet vizet gyűjteni.
A tanyasi mágneshorgászás kalandunk alatt ezenkívül ablakkereteket is (fogalmunk sincs, hogy kerülhettek oda), valamint néhány konzerves dobozt (sajnos pacal nélkül). Az utunk végén egy nagyon hangulatos, nádfedeles tehenészetre bukkantunk, előtte egy gémeskúttal, amiből jókora patkók kerültek elő.
Ide még biztos visszatérünk!
A hamisítatlan alföldi hangulat egész egyszerűen zseniális volt. A melegtől vibráló levegő, a szikkadt föld, a tikkadt szöcskenyájak, a gémeskutak és az elhagyott tanyák visszarepítettek minket néhány évtizedet, az időben. (Ezt az idillt még a látóhatárban sokszor fel-felbukkanó, pöfékelő gyárkémények sem zavarták meg, sőt!) Mivel a Kunságban rengeteg elhagyatott tanya, sőt elhagyatott település is van, így biztosan visszatérünk még, meglehetősen hamar. Ráadásul alig találkozni emberrel, így jó mágneshorgászás és túra is antiszociálisoknak, de azoknak is, akik csapattal szeretnek mászkálni, és elmerülni az alföldi tájban.
Ha még többet szeretnél átélni velünk a kiskunsági mágneshorgászás kalandunkból, nézd meg friss videónkat róla. További videókért pedig kattints a csatornánkra.
