Hát, ez is elérkezett… szerencsére már jó pár horgászaton túl vagyunk, mondhatni “sok kilométert tettünk már a mágnesekbe”, épp ezért szépen, rendben készültek is a videók a csatornára. Viszont a mai rész nagyon különleges, hiszen a jubileumi 10. mágneshorgász videónk következik, ami a mi életünkben is nagy mérföldkő, hiszen rengeteg munka van egy-egy részben.
Éreztük is ennek a súlyát rendesen, szóval úgy voltunk vele, hogy valamilyen nagy dolgot kell fognunk, egy különleges helyen. Visszatértünk tehát egy régebbi helyszínünkhöz, ahol anno egy motorblokkot fogtunk (ezt egyébként a harmadik videónkban láthattátok). Már akkor tudtuk, hogy később ide még vissza kell jönnünk, hiszen a víz még sok mindent rejt. Ráadásul kitűnően megfelelt a hely a jó horgászhely szentháromságának is:
- sokan megfordulnak ott,
- régóta áll a stég,
- és a víz is elég mély.
Ámen, vessük is bele magunkat a jubileumi kalandunkba!
Megmerítkeztünk a mágneshorgász emlékek tengerében…
A megbeszéltek szerint Dáviddal szombaton reggel találkoztunk a parton. Kezdetekben még úgy tűnt, hogy minden ellenünk dolgozik: szeles volt az idő, a kameránk teljesen lemerült, ráadásul a tartalék kamera akkumulátora sem bírja már sokáig. Hab a tortán, hogy a pót-memóriakártyák mind otthon maradtak. Nem túl jó kezdés ez így, a jubileumi 10. mágneshorgász videóhoz, de innét szép nyerni…
Legalább annyi előnyünk volt, hogy mikor legutoljára itt jártunk, letapogattuk a vizet és megjelöltünk három nagyobb fémdarabot. Anno idő hiányában nem tudtuk kifogni őket, de most legalább egy csomó időt spórolhatunk, hiszen nem kell vaktában tapogatni – és ugye a tartalék kamera akksijának csíkjai vészesen villogtak. No, akkor lássunk is neki…
Stranger Things, avagy érdekes dolgokat sikerült kihorgásznunk a vízből
Néhány dobás után valami érdekes akadt a mágnesre. Először csak egy neon zöld színű pálcát láttunk, de ahogy közeledett felénk, lassan kirajzolódott mi is az valójában: sikeresen kipecáztunk egy horgászbotot. Jó állapotú, modern kis darab volt, úgy láttuk hogy egy kis tisztítás után újra használható lesz.
Ahogy tovább mágneshorgásztunk, éreztük hogy egy helyen nagyon tapad, de az istennek sem akart megmozdulni. Már-már kezdtük azt hinni, hogy elakadt és nem fogjuk tudni kiszabadítani a felszerelést, amikor nagy erőfeszítések árán szép lassan megindult. Nem mondom, erőre és kitartásra volt szükség ahhoz, hogy kihúzzuk a partig és végre ki tudjuk emelni. Mivel volt már dolgunk ilyennel, gyorsan rájöttünk mi ez a nagy fém doboz, ami a mágnesünkre akadt: egy újabb széf!
Láttuk, hogy nyitva van, de Dáviddal reméltük, hogy csak a korrózió nyomta szét a zárat és nyitotta ki az ajtót. Mert ha ez így van, akkor a széf valódi kincseket is rejthet. Kíváncsian néztünk bele tehát, hogy mi is lehet a fémdoboz mélyén. Sajnos egy halon kívül nem volt benne semmi érdekes, de talán majd a következőben! A gyermeki izgalmunk azért picit alábbhagyott, de tovább álmodoztunk a nagy fogásról.
A sors viszont újabb kis fityiszt mutatott, mert egy kukát sikerült kifognunk, mint már egy csomó másik alkalommal. Komolyan mondom, szerintem van erre egy külön kis gerilla-alakulat, akik éjszaka nindzsa maszkban kukákat dobálnak a vízbe. Más magyarázat nem igazán lehet rá, hogy szinte mindig mindenhol a mágnesünkre akad egy szemetes…
Tovább dobáltunk a harmadik akadót keresve, ami hamarosan meg is lett. Szerencsére a mágnes magabiztosan tartotta és kitartóan húztuk a part felé. Miután kiemeltük és letettük a stégre, vakargattuk a fejünket, és tanácstalanul néztük, hogy tulajdonképpen mi is lehet ez.
A rendőrségen kötöttünk ki (de nem azért…)
Beletelt egy kis időbe, mire rájöttünk, hogy egy kerékbilincset sikerült fognunk. Sok mindent láttunk már, de ilyet még nem, sőt – egészen eddig – úgy tudtuk, hogy ezt le sem lehet szedni a kocsiról. Szemmel láthatóan valakinek sikerült és úgy látta a legjobbnak, ha a Kis-Dunába dobja. Viszont erről már a rendőrséget is értesíteni kellett, hiszen a kerékbilincs eltávolítása és ellopása is bűncselekménynek számít.
Épp ezért felhívtuk a legközelebbi kapitányságot ahol kétkedő hangon fogadták a hívásunkat. Szerencsére végül hittek nekünk és kérték, hogy vigyük be hozzájuk a kapitányságra. Még mielőtt bementünk volna az őrsre, azért egy lyukas lavórt is sikerült kiemelni a vízből, hogy még nagyobb legyen a gyűjtemény. Elégedetten konstatáltuk, hogy ez a nap sem telt el hiába: kihúztunk egy kerékbilincset és egy széfet is – igazi jubileumi videóba való anyag lesz belőle!
Ezután beszálltunk a kocsiba, és elautóztunk az őrsig, hogy visszavigyük nekik a kerékbilincset. Nálunk talán csak a rendőrök lepődtek meg jobban a fogásunkon, pláne hogy még nem hallottak a mágneshorgászatról. Picit elbeszélgettünk még velük, és végül udvariasan megköszönték, hogy visszajuttattuk nekik a bilincset.
Hiába tűnt úgy, hogy minden ellenünk dolgozik, végül azért mégiscsak egy szuper, sikeres napot tudhattunk a hátunk mögött – és alig vártuk a következő mágneshorgász-kalandokat.
Üdvözlettel:
Mágnes horgász csapat
