Hosszú ideje vártunk arra, hogy végre a mágneshorgászathoz is elég jó idő legyen. Miután hetek óta először megláttuk az első kósza napsugarakat, fogtuk a felszerelésünket és belevetettük magunkat a kalandokba. Épp ideális volt a bolygók együttállása, hiszen sütött a nap, ráadásul hosszú hétvége volt. Egyedül azt bántam, hogy sajnos Dávid nem ért rá, így Réka jött el velem horgászni.
Réka annyira ügyes volt, hogy az Iron Lady után szabadon és szerényen csak Mágnes Lady-nek neveztem el… a továbbiakban azt is megtudhatjátok, hogy mivel érdemelte ki a nevet!
Mágneshorgász helyszínünk: Szigetszentmiklós
Rékával már találkozhattatok itt, a blogon és a videókban is, hiszen a „Mágnes Lady” már több mágneshorgászatunkon is részt vett és segítette a munkánkat. Egészen eddig még „mágnes-szűz” volt, de egyszer mindennek eljön az ideje. Mágneshorgászatunk helyszínéül a szigetszentmiklósi Duna-part egy központi részét választottuk, és mivel jártunk már itt, jól ismerjük a vizet és a környéket. Bepakoltuk tehát a felszerelést és elindultunk a kiszemelt stéghez. Ám mielőtt még bárminek is nekiálltunk volna egy „gyorstapadót” tartottam Rékának a mágneshorgászat technikájáról. Elmagyaráztam neki a rezegtetés, és a pásztázás lényegét, ő pedig hű padavanként itta magába a Jedi-mester szavait.
A horgászat eleje a szokásos módon indult: pásztázva dobálgattuk a mágnest, és kerestük a nagyobb dolgokat a vízben. Már az elején tudtuk, hogy jó helyet választottunk, hiszen a mágnesek akadtak 3-4 helyen – már csak ki kellett húznunk őket. Nem igazán kellett megerőltetni magunkat, mivel a kezdetekben csak olyan apróságok jöttek, mint egy bögre, egy székláb és egy lakat. Nagyon jó bemelegítés volt, de már készen álltunk a nagyobb fogásokra is. A Mágnes Lady-n láttam, hogy ő is egyre izgatottabb lesz a kapásoktól, a szemében pedig ott volt a mágneshorgászok minden eltökéltsége.
Megnéztük tehát, hogy hol akad a mágnes és elkezdtük folyamatosan azt a helyet dobálni, ugyanazt a sávot végighorgászva. Kisvártatva az egyik helyen éreztük, hogy egy közepes méretű fémtárgy lehet az iszapba tapadva, úgyhogy addig dobáltuk, míg szépen lassan kimozgattuk belőle. A kitartó munkánk végül meghozta gyümölcsét, és a tárgy elindult kifelé. Szerencsére a mágnes magabiztosan fogta – de azért eszközöltünk néhány ellenőrző húzást, hogy biztosan ne csússzon le róla.
Amíg húztuk a part felé, és éreztük hogy az „izé” lágyan siklik az iszapon, közben azt találgattuk, hogy vajon mi lehet. Amíg tanakodtunk, „az izé” kiért a partra és láttuk, hogy egy nyitott fémdoboz az. Picit nehezebb feladat ez így, hiszen bármit is rejt a doboz, nagyon óvatosan kell kiemelnünk, nehogy a cucc kiessen belőle. Jobbnak láttuk tehát, ha két mágnessel fogjuk, amiben a Mágnes Lady is nagyon ügyesen a partnerem volt.
Az első akadón áthúztuk, és „az izé” végre ott hevert a lábaink előtt… lássuk tehát, miből is élünk.
Nagyon érdekes fogásunk lett…
… egy pisztolydoboz, amiben egy bőr pisztolytáska is volt!
Baromi izgatottak lettünk, hiszen lehet, hogy a táskában fegyver vagy töltény is van. Eléggé iszapos volt, úgyhogy kimostuk a dobozt: találtunk benne csövet és tártisztítót, fegyvert viszont nem. Mindegy, legalább megspóroltuk magunknak, hogy ismét szólni kelljen a rendőrségnek, mint például a 33-as TT-Tokarev esetében.
Most pedig jöhet a következő akadó! A technika ugyanaz volt, mint az előbb vagyis hogy átpásztáztuk a terepet, és ha éreztük, hogy valahol tapad a mágnes, kicsit felkevertük az iszapot, hogy ki tudjuk húzni. Csinos tanítványommal ismét sikerrel jártunk, éreztük hogy tapad a mágnes. Nem adta könnyen magát, hiszen mikor nagy nehezen elindul, időnként meg-megakadt, és nagyon nehezen sikerült kihúzni, ráadásul a mágnes is többször lecsúszott róla.
De nem adtuk fel, hősiesen küzdöttünk, és végül többszöri próbálkozás után a felszínre emelnünk egy kukát. Már megfigyeltük egyébként, hogy a kukák talán rituális okokból szeretnek a vízbe mászni, hiszen már számtalan helyen fogtunk kisebb-nagyobb szemeteseket. Jó állampolgár módjára visszaállítottuk a kukát a helyére. Mivel a nap már lenyugodni készült, összegyűjtöttük a szemetet magunk körül, és búcsút vettünk Szigetszentmiklóstól.
Elégedettek lehettünk, hiszen nem mindennap fog az ember pisztolydobozt és menő bőrtartót, ráadásul egy csomó hulladéktól is megtisztítottuk ezt a gyönyörű partszakaszt. Ennél jobb bemelegítés talán nem is lehetett volna Rékának (pardon, Magnet Lady-nek), akit ezzel a nappal végérvényesen beszippantott a mágneshorgász-világ.
Üdvözlettel:
Mágnes horgász csapat
