Tavaly említettük, hogy szeretnék országjárásba kezdeni és több helyre is eljutni, ahol érdemes horgászni. Most egy több napos túrát terveztünk, ezért a választásunk Tokajra esett, ahol korábban már jártunk és nagyot tetszett a város. Peca szempontjából is jó, hiszen itt folyik össze a Tisza és a Bodrog a Kopasz hegy lábánál. Tokaj nem csak a borairól híres, hanem közlekedési útvonal is volt a Kelet Felvidék és a Kelet Alföld között. Ilyen jelentőségű szekérforgalmi csomópont csak Szolnok és Szeged volt. Tervezgetés közben csatlakozott hozzánk Brigi és Béci, akik már videókról ismerték a mágnes horgászatot, de élőben még nem próbálták, így csapatunk hat főre duzzadt. Kis keresgélés után lefoglaltuk a szállást és megterveztük az utunkat.
Hosszú út és egy kis tokaji
Sajnos csak munka után tudtunk elindulni, így a délutánunk nagy részét utazással töltöttük. Közben figyeltük az időjárást, mert semmi jót nem ígértek nekünk a hétvégére, hol zuhogott az eső, hol meg sütött a nap. Mikor leértünk és elfoglaltuk a szobáinkat akkor jött a meglepetés, hogy egy olyan helyen fogunk lakni, aminek saját pincéje és bora van. Nem akartunk egy ilyen alkalmat kihagyni ezért lementünk megkóstolni vendéglátóink finom házi borait. Régen ittunk ilyen jót, miközben tervezgettük a holnapi horgászatot.
Térképen sikerült több helyet is megjelölni ahol érdemes lehet szétnézni, főleg a fesztivál területet és a Tisza hidat szerettük volna megpróbálni, mert itt koncentrálódik a forgalom és nagyobb az esély, hogy valami a vízbe essen. Aznapra már csak egy gyors séta maradt a városban, majd holnap tudjuk megnézni valójában milyen is a víz.
Szombaton korán keltünk és elkezdtünk készülődni, de nem volt szerencsénk. Reggeltől esett az eső és így nem tudunk horgászni. Nincs más választásunk, mint egy pincében átvészelni a rossz időt, ahol szóba elegyedtünk egy helyi bácsival. Elmondtuk mit csinálunk és miért is jöttünk ide, szerencsére jó embert találtunk, mert tudott nekünk néhány tippet adni. Mivel nagy horgász ezért sokat járja a vizeket és találkozott már néhány dologgal.
Elsőnek a hidat ajánlotta ahol már ők is fogtak biciklit, igaz akkor a folyó nagyon alacsony volt és fürdőzés közben belerúgott valamibe, amit később kiemeltek. Javasolta a Tisza kanyarulatában nézzünk körül, mivel néhány évvel ezelőtt egy vadásztársaság csónakja beborult a vízbe és a puskáik mind odavesztek. Erről jutott eszébe 1956, amikor forradalom leverése után a megtorlástól tartva, meg kellett szabadulniuk a fegyvereiktől és ezt a Bodrog és a Tisza találkozásánál egy csatorna kifolyónál tették meg. Igaz, abban megegyeztünk, hogy nagyon kicsi az esélye ezeket megtalálni mivel régen volt és az ár sok mindent elvisz akár az aljzatról is.
Időközben az eső elállt így megköszöntük a segítséget és elindultunk horgászni.
A híd alatt vagy a hídról?
Elsőnek a híd alatt próbálkoztunk, de néhány dobás után kiderült, hogy nagyon köves és innen nem lesz esélyünk. Felmentünk a hídra, hogy onnan folytassuk, bár ez sem egyszerű, mivel a hídtest fémszerkezete 2-4 méter mélységig nyúl le, amire ha rátapad a 160kg-os mágnes nem lesz egyszerű leszedni. Ezt a kockázatot még bevállaltuk a nagy fogások reményében, de pár percen belül kiderül, hogy van egy még veszélyesebb dolog, ami miatt tovább kell állnunk: a hajóforgalom. Fentről sajnos nem látjuk, hogy mikor hol bukkanhat elő egy-egy csónak és könnyen ráejthetjük a mágnesünket. Ahhoz, hogy a híd alatt át lehessen fésülni vizet, egy ladikra lenne szükségünk, de ezt ennyi idő alatt nem tudtuk beszerezni.
Tovább sétáltunk a megtervezett útvonalon és meghorgásztuk az ígéretesnek tűnő helyeket, de mindenhol kövekbe ütköztünk – illetve a meder elég tisztának tűnt. Átgondoltuk mit tudunk csinálni. Legjobb ötletnek az tűnt, ha visszafordultunk a Bodrog irányában és megnézzük a csónak kikötőt. Igaz, hogy a parton végig fák vannak és a vízben sok a gyökér, de ezt ki tudjuk kerülni úgy, hogy csónakból horgászunk. Olyat kellett keresnünk, aminek a lánca hosszabb és szabadabban mozog, így ha fogunk valamit, akkor fölé húzzuk magunkat és felfelé emeljük ki.
Csónakban még nem horgásztunk, ezért az elején elég esetlennek tűntünk, de idővel ráéreztünk. Letapogatás után egy körülbelül 25 méter hosszú partszakaszt találtuk alkalmasnak a meghorgászásra és ezen belül is 2-3 nagyobb fémtárgyat találtunk. A technika a következő volt: 10-15 métert kellett dobni a folyással párhozamosan, ha fémet találunk, akkor fölé húzzuk magunkat. Sikeres stratégia volt, mivel akadt néhány nagyobb, nehezebb tárgy is.
Már ez első dobásoknál sikerünk volt, jöttek az apróságok, lakatok, horgok és persze a betonvasak. Az elsők között volt egy lengéscsillapító és egy bicikli csomagtartó. Közben egyre több lakatunk volt és sikerült fogtunk egy boroshordó pántot is, ami igazi kincs ezen a vidéken. Egy darabig kerestük a hozzátartozó hordót is, de az sajnos nem lett meg. Az egyik csónak előtt volt egy hely ahol több fémdarabot is fogott a mágnes, innen jött ki például a csomagtartó. Volt ott valami, amit megakasztottuk, de nem tudtuk felszínre emelni. Olyan volt mintha ezernyi kis damil fogná. Nem adtuk fel és idővel sikerült felemelnünk. Egy bicikliülés volt a hozzá tartó váz egy darabkájával és egy szétmállott abronccsal. Valószínűleg a többi része is ott van a vízben, de az idő úgy elbánt vele, hogy csak darabokban lehetne kifogni. Még arról a helyről kikerült hasonló nehézségek után egy roller is, ez sem volt már a legjobb állapotban, de a kereke még meg volt.
Lassan befejeztük a mágneshorgászatot és összepakoltunk magunk után. Sajnos nem volt több időnk átfésülni Tokajt, amit bánunk, mert még rengeteg érdemes hely van ott. A legközelebbi látogatásunknál még megnézzük a hajókikötőt és a fesztivál katlan melletti vizet.
Üdvözlettel:
Mágnes Horgász csapat
