Mivel itt az év eleje, úgy gondoltuk hogy igazi csemegékkel készülünk nektek. Az egyik ilyen csemege, Ubival készült interjúnk (bocsi, ezt nem lehetett kihagyni). Jung László, alias Ubi a TripMania YouTube-csatornájával lett ismert, több tízezer feliratkozója van (egészen pontosan a cikk írásakor 35,5 ezer). Imád BMX-ezni és különböző járgányokat építeni, de ami számunkra talán relevánsabb, hogy nagy mágneshorgász hírében is áll.
Mesélj egy picit magadról, és a YouTube-csatornádról!
Már a mágneshorgászat előtt is videóztam. Egy általam összetákolt veterán lakóbusszal utazgattam. Nagyon szerettem, csomó kis kalandot éltünk át együtt. Amikor csak tehettem, benne aludtam. Innen ered a TripMania (vagyis az Utazás Mánia) név is. Az elején nagyon furcsa volt, maga a kamera, sohasem mertem mások elé kiállni beszélni.
Viszont a videózás megtanított arra, hogy elfogadjam magam, és a stílusom: ahogy beszélek, ahogy állok vagy mozgok. Igazából tök sokat tanultam, fejlődtem a videózás által. Sokkal nyitottabb lettem és könnyebben beszélek idegenekkel.
Régebb óta ismerjük egymást, de azért osszuk meg az olvasókkal, hogy ismerkedtél meg velünk.
Videókat nézegettem YouTube-on és valahogy szembejött velem a mágneshorgászat. Nagyon megtetszett, úgyhogy meg is rendeltem az első szettet. Titeket dobott fel elsőnek az internet, mint mágneshorgász bolt, úgyhogy tőletek vettem meg az első 90-es mágnesemet! Ez már kb. 4 éve volt. Elkezdtem mágneshorgász tartalmat is felpakolni a csatornámra az utazós videók mellett és láttam, hogy ez nagyon tetszik a nézőimnek. Akkoriban nem nagyon volt ilyen tartalom Magyarországon. Hirtelen óriási nézettségem lett.
Egyszer előfordult, hogy 100 ezren nézték meg a videómat, már az első napon. Leírhatatlan érzés volt. Azóta is folyamatosan rakom fel a videókat a csatornára. Egy idő után ez nektek is szemet szúrt és leültünk beszélgetni az együttműködésről. Életem egyik legmeghatározóbb döntése volt. Nagyon sokat jelent ez nekem. Köszi mindenért.
És miket fogtál ezzel a 90-es mágnessel?
Akkoriban nem a méret volt a lényeg. Hahaha. Ha hiszitek ha nem, én 1 évig csak a 90-es mágnessel dobáltam. Imádtam azt az időt. A legtöbb kedvenc cuccomat akkor horgásztam ki. Például egy kulcsos ládikát, amiben egy orosz dögcédulát is találtam. Utána néztem és ez valami Tengerészgyalogsági jelvény lehetett. Iszonyatosan jól néz ki! A mai napig megvan.
Volt még olyan fogásod, ami emlékezetes volt?
Fúú, nehéz kiemelni. Rengeteg jó fogásom volt már. Kerékpárok, régi pénzérmék, telefonok, régi kések. Talán a második világháborús sisak volt, ami még kiemelkedő. Bár a peremét már körbe vágták, valószínűleg merőkanalat vagy valami ilyesmit csinálhattak belőle, de a szegecsek helye még látszódott. A háború után sok sisak járt így. Újra felhasználták valami másnak.
Igazából az ilyen mágneshorgász fogásoknál, mint ez vagy a dögcédula, nem is igazán az izgat, hogy hogyan tudom használni vagy hogy egyáltalán értékes-e, hanem az, hogy mindegyiknek egy-egy külön sztorija van. Valószínűleg csak a dögcédula és a gazdája tudja, hogyan került a Duna mélyére, de nagyon érdekes ebbe belegondolni…
Ráadásul minden fogásnál dolgozik benned az adrenalin, hogy vajon mi lesz a következő, ami a mágnesedre akad. Ha halakra horgászol, nagy valószínűséggel halat fogsz, maximum más fajtát. Annak is biztosan megvan a maga szépsége, viszont itt olyan, mintha minden nap karácsony lenne. Sosem tudhatod mi lesz a következő fogás. Azt hiszed épp húzod ki életed kerékpárját aztán csak egy régi radiátor az. Hahaha. Ez a szépsége. Jókat lehet nevetni ezen. Ezért imádjuk.
És van olyan hely, ahova szeretsz visszajárni, ahol mindig vár egy „karácsonyi ajándék”?
Ahol a dögcédulát fogtam, a Csepeli-átjáró – oda mindig szívesen megyek, és fogok is valamit. Néha nagyobb, néha kisebb dolgokat. A most kapható új típusú mágnesekkel mindig érdemes olyan helyekre is visszamenni, ahol a régivel már horgásztál, mert van, hogy ezek jobban fel tudják húzni az iszapból a dolgokat.
És mi az aktuális kedvenc mágnesed?
Kipróbáltam már a Meknetis összes mágnesét, szinte mindegyikből van is otthon egy-egy darab, de amióta kijött a Bulldog, én szinte csak azt dobálom, egyszerűen imádom. Igazából minden mágnesnek megvan a maga előnye és hátránya. Felső vagy oldalsó kötés, kicsi vagy nagy mágnes stb. Mind-mind másra való. Vegyük például a 888 kg tartóerejűt. Hidakról lelógatva az a legjobb szerintem, viszont ha partól kéne dobálni és húzni egész nap a majdnem 5 kilós mágnest, akkor olyan lenne a kezem mint Tarzan sarka. Hahaha
Úgyhogy, ami tök kézre áll, az a Bulldog. Nagyon jól tapad, nem túl nehéz – mintha direkt nekem csináltátok volna.
És mit csinálsz a cuccokkal, amiket kifogsz?
A legtöbb a szemetesben vagy a vastelepen végzi, de van amit fel lehet újítani, picit kipofozni vagy egyszerűen csak kiállítani otthon, vagy a Meknetis üzletben. Itt egyébként is sok fogásom ki van már állítva. Volt olyan videóm is ahol összegyűjtöttük az emberek fogásait és egy új dolgot hoztam belőle létre. Hegesztettem egy újrahasznosított virágtartó asztalt mindenféle rozsdás kifogott dolgokból. Szuperül néz ki! A Budapesti Campona Meknetis üzletében ki van állítva.
És mit üzennél azoknak, akik most kezdenének el mágneshorgászni?
Arra érdemes odafigyelni, hogy vannak olyan mágnesek, amiket oldalról lehet rögzíteni – ezeket inkább partról, stégekről jó dobálni és magatok felé húzni. Aztán vannak a felülről rögzítős mágnesek, amiket a hidakról lehet jól lógatni. Valamint a hibridek, amik a kettő ötvözetei, ezeket bárhol lehet használni. Ha hídról lógattok, akkor érdemes minél erősebb, minél nehezebb mágnes választani, hogy ne vigye el annyira az áramlat.
Ja, és nagyon fontos, hogy győződjetek meg arról, hogy épp nem-e megy át alattatok egy kajakos, hajó vagy bármi. Parton is figyeljetek légyszi a pecásokra. Ne zavarjunk senkit és a szemetet is mindig vigyétek el.
De egy szónak is száz a vége: nagyon szuper kis dolog, tényleg szinte nem is hobbi, hanem életstílus. Kevés olyan hobbi van amivel nem csak jól szórakozol, de közben környezettudatos is. Szemetet szedni menő! Izgalmas, tele van kihívásokkal, friss a levegő, tök szép helyeken lehet járni, jókat lehet röhögni a haverokkal, szóval én mindenkit bátorítok, hogy legalább egyszer próbálja ki!
